Már egy hónap telt el azóta, de Jin érdeklődése mit sem változott a lány iránt, sőt! Egyre inkább kötődött hozzá. A nyugati szárny utolsó cellájában titkos szerelem volt kibontakozóban,amit a T-TUN már előre megjósolt, pontosabban Tatsuya és Koki.
A nap már fényesen sütött be a cella ablakán, mikor Jan felébredt. Kellemesen sajgó fájdalmat érzett a combjai között. Mikor felült az ágyban, akkor tudatosult benne, hogy egyedül van a cellában. Jin biztos lement reggelizni, őt pedig ott hagyta, hogy tovább aludhasson kicsit a tegnapi heves éjszaka után. Az ágy szélére húzódott, és elmosolyodott. A férfi a létrára terítette a nadrágját és a kapucnis felsőjét a zoknijával együtt és a cipője az ágyhoz volt készítve.
Szeretett az AT-TUN-al lenni, különösen Jin-nel. Sosem hitte volna, hogy Brian-en kívül is képes mással kapcsolatban élni, már ha lehet ezt annak nevezni annak ellenére, hogy kényszerből lett a férfi játszótársa. Szép lassan kezdte megszeretni ezt az életet, amit Lucian kényszerített rá, hogy biztonságban tudhassa és egyáltalán nem bánta.
Miután felöltözött visszaült az ágy szélére és végig gondolta az eddig eltöltött egy hónapot. Távol tartotta magát a balhéktól, sosem volt senki útjában, nem kószált el, nem hagyta el a nyugati szárny adta biztonságot és Akanishi szövetségeseivel is összebarátkozott.
Akanishi és hárman a bandájából sorban álltak a reggeliért, amikor Nakamaru ijedten futott oda hozzájuk. A döbbenettől alig bírt megszólalni, de amint képes volt rá, rossz hírt közölt. - Jin baj van! A Gazette a cellátok felé tart!
- A Gazette? Bassza meg, Jan még ott van!
Mindannyian letették a tálcát a szokásos asztalukra és rohanni kezdtek a lépcső felé, hogy még időben érkezhessenek és megvédhessék a lányt. Akármennyire igyekeztek, rabok sokasága akadt az útjukba, akiket egyenként ki kellett kerülniük vagy arrébb lökniük, hogy szabad utat kaphassanak a celláig.
A tömegben feltűnt Yamapi a társaival együtt és nem tudta nem megkérdezni miért igyekeznek vissza ennyire eszüket vesztve a cellájukba. Beállt az AT-TUN vezér elé, ezzel is bosszantva őt, hogy megtudja mi folyik itt. - Jin, mi történt? - szólt ezúttal a melléjük érő vezérhez.
- Később. - vetette oda neki a másik, és futott tovább a többiekkel, de a News nem engedte el őt olyan könnyen, mint a bandája tagjait. Káromkodva és egyáltalán nem javuló kedvvel
verekedte át magát rajtuk. Szorította az idő és minél hamarabb oda kell érniük, ha nem akarják, hogy a lánynak baja essen.
Jan gondolatai az előző este körül forogtak, mikor Jin gyengéden és gondos szeretettel tette őt magáévá. Eddig még sosem élvezte a férfivel az együtt töltött estéket, de most más volt, sokkal inkább adott, mint elvett. Elmosolyodott, ahogy arra gondolt, hogy utána egymás karjaiban még egy jó darabig sugdolóztak és halkan kuncogtak.
- Hello édes. - szólalt meg egy hang a cellaajtó mellett. Mikor odafordította a fejét, akkor látta meg a Gazette tagjait, akik mosolyogva néztek rá. Jó néhány éve nem látták már egymást, de a köztük lévő családias hangulat semmit sem fakult. Mindannyian melegséggel és szeretettel néztek a rá, kivéve Kai-t, akivel azóta sem sikerült jó viszonyt kialakítani.
- Hello srácok, mi újság? - hiába próbált olyan nyugodt maradni, amennyire csak lehetett, de legbelül elkezdett pánikolni, hogy mi lesz, ha Jin itt találja a fiúkat és balszerencséjére össze is balhéznak a területi kérdések miatt. Ahogy eddig hallotta, a fiúk csak akkor mentek át más szárnyába, ha nyomós okuk volt, de most miatta jöttek.
- Csak a szokásos. - csatlakozott be a beszélgetésbe Reita is. Ahogy Jan ránézett, szinte ragyogott. Eddig kevés alkalommal látta mosolyogni, de az az elégedett vigyor az arcán teljesen új volt számára. Nem sokáig beszélgettek nyugodtan, mivel Kai váratlanul arra figyelmeztette őket, hogy Akanishi a bandájával és az Arashi-val pont hozzájuk tart.
Amilyen gyorsan csak lehetett, a lány felpattant az ágyról és mögötte a Gazette tagjaival elindult az AT-TUN és az Arashi elé, hogy megakadályozhassa a kitörni készülő háborút közöttük. Tudta, ha ezzel megvannak, Jin követelni fogja, hogy mondja el mit akartak tőle és ha bevallja hogy ismerik egymást, akkor azt hogy honnan és mi közük egymáshoz.
Mikor kiszakadt a gondolataiból, akkor találkoztak a két bandával a folyosók találkozásánál. Jin egyszerre volt ijedt és dühös is, de a lányról csak néhány pillanatra vette le a szemét még akkor is, ha valamelyik srác beszólt neki.
- Mit kerestek az én szárnyamban? - förmedt a vele szemben lévő bandára Akanishi.
- Ahhoz neked semmi közöd. - sietett válaszolni Kai.
- Mi a faszt akartok a csajomtól? - kérdezte az AT-TUN vezér nem kevesebb dühvel a hangjában.
- A csajod? Sokkal inkább tartozik hozzánk, mint hozzád! - vágta gúnnyal a férfi arcába Reita a tényeket.
Jin majd felrobbant a méregtől és legszívesebben beleütött volna Reita képébe, de a lány miatt nem tehette meg, mert veszélyben volt és nem kockáztathatta meg, hogy baja essen.
- Menjetek a saját szárnyatokba és nem akarlak többet Jan közelében látni titeket!
- Azt nem te döntöd el! - lépett előre egy lépést Kai és éppen a lány mellett állt meg.
Váratlanul megfogta a Jan kezét, ezzel is tovább idegesítve Akanishi-t, aki számításának megfelelően azonnal reagált a helyzetre. - Vedd le róla a mocskos kezed! Ne merj hozzá érni!
A jelenet hatására egy elégedett és egyben gúnyos mosolyra húzta a száját. - Különben? - A kérdés hatására elszakadt Jin-nél a cérna és már ütni készült, mikor a lány váratlanul lerázta magáról Kai-t.
- Elég legyen! Nem egy rohadt konc vagyok, amin marakodhattok! Fejezzétek be mindketten, míg el nem durran az agyam és legkisebb gond az lesz hogyan verjétek egymást véresre!
A lány kiakadásának hatására a velük szemben álló mindkét banda tagjai Tatsuya-t és Koki-t kivéve mind meredten álltak és tátott szájjal, kikerekedett szemekkel bámultak maguk elé. A Gazette tagjai meghajoltak mögötte, a mellette álló Kai-al együtt, aki utána azonnal elengedte a kezét és visszaállt a többiekhez.