Lassan telt az idő azóta, hogy elhagyta a börtönt és vele együtt a szeretteit, köztük Akanishi Jin-t és a bandáját. A nap fényesen sütött be az ablakon, de most valahogy másabb hangulatot árasztott. Megdörzsölte a szemeit, felült az ágyban majd egy hatalmas ásítás után lassan kikászálódott belőle. - Jó reggelt, Jin. - A szavak maguktól törtek elő belőle. Tudta, hogy a férfi nem hallja, mégis köszöntötte reggel.
Még mindig tartotta a rutint, amit a börtönben szokott meg annak ellenére, hogy szabad volt és csak ritkán tért el tőle. Lassan leballagott a konyhába, hogy készíthessen reggelit a két fiúnak. Alig fogott hozzá, máris két kart érzett meg a dereka körül és egy száj finoman tapadt a nyakára, innen tudta, hogy csakis Brian lehet a támadója. Szép lassan elkészítette a reggelit, majd miután megfordult, a férfi máris éhesen vette birtokba a száját.
- Ne. - lehelte a csókok között.
- Lazíts... Takuya még alszik.
Kikerkedtek a szemei. Mintha csak Jin-t hallotta volna. Pont ugyanúgy próbálkozott, mint ő szokott. Hogy lehetséges ez? Takuya mondta el neki Jin hogyan tudta elcsábítani őt? Nem akart gondolkozni és megakarta adni neki, amit akar, de még mindig képtelen volt rá. Gondolatban már letett arról, hogy Jin-nel valaha is egypár lesznek, de nem akarta betöltetni a helyét.
Hiányoztak neki a régi érzései, az, hogy Brian így törődjön vele és maga az érzés, hogy tartozik valakihez, akivel bármikor félrevonulhat. Hiányzott neki a régi élete és a családja. Boldogan sertepertélt a házban és igyekezett mindenről gondoskodni. Annyira lefoglalta őt, hogy mindenük meglegyen, hogy el is felejtette milyen nap van.
Ugyanúgy sertepertélt a házban, mint szokott, idejét ugyanúgy osztotta be, mint a börtönben és ugyanabban az időben feküdt le aludni, mint bent. Sötétedés után sem nagyon ment sehová, csak a szobájában volt és ha kellett a fürdőbe ment be, ami a szobájához tartozott. Bárhogy próbált elszakadni attól az élettől, nem ment. Túlságosan is berögzültek azok a szokások és mindenről Akanishi jutott eszébe.
Az esti nagy bulihoz sem volt túl sok kedve, de megígérte Takuya-nak, hogy lenéznek a klubokba és Brian-t is meglátogatják a szokásos helyén, ahol minden éjjel felcsípi a srácokat és különböző dolgokat művel velük. Korábban bármit megadott volna azért, hogy vele foglalkozzon, de most senkit sem akart, akivel futó kalandja vagy komoly kapcsolata lehet.
Csak akkor lépett ki a házból, ha a fiúk kirángatták vagy menniük kellett bevásárolni és akkor is "takarodóra" otthon volt. Épp befejezte a napi házi munkát, mikor Takuya közölte, hogy pihenjen néhány órát, mielőtt kimozdulnak, mert ha rajta múlik, hajnalig vagy ne adj Isten reggelig haza sem mennek.
Az utcán sétálgatva végig Takuya-ba karolt és nagyon meglepődött, mikor Brian összefűzte az ujjaikat és el sem engedte a klubig. Különleges hangulatot árasztott, mintha kifejezetten csak melegeknek lenne és valójában így is volt, ráadásul egyik fiúnak sem volt oka aggódni, mivel a pasik csak őket akarták maguknak.
Zavarodottan sétálgatott a sok kanos pasi között és cseppet sem lepődött meg rajta, hogy Brian nagyon is élvezi a helyzetet, hogy a pasik rámozdultak, csak Takuya-n látszott, hogy mennyire nincs ínyére. Régi szerelme a táncparketten tombolt egy szívdöglesztően helyes sráccal, ami a régi időket juttatta eszébe. Átfutott az a kósza gondolat az agyán, hogy kipróbálja megvan-e még a régi vonzereje, amivel Brian-t pillanatok alatt az ujja köré tudta csavarni, de rögtön letett róla, mikor valaki felkérte Takuya-t táncolni.
Teljesen elbambult és észre sem vette a tőlük nem is olyan messze ülő, éppen őket bámuló Yamapi-t és a News többi tagját. Őket még előttük engedték ki egy kicsit hamarabb, mert mióta ott volt, nem keveredtek balhékba vagy legalábbis nem ők jöttek ki rosszul belőlük. Egy darabig az emlékei rabja volt, majd hirtelen gondolt egyet és elindult a táncparkett felé. Ideje volt maga mögött hagyni a börtönben eltöltött éveket és Akanishi-t is elfelejteni, hogy visszatérhessen a megszokott életéhez.
Yamapi elképedve figyelte, ahogy Jan automatikusan és senkire sem figyelve hajtja végre a tervét. Azonnal elővette a mobilját és tárcsázni kezdte a telefonjában az első számot, ami eszébe jutott. - Bakanishi, ha nem akarod elveszíteni a csajod, told ide a segged! - Miután letette, közelebb ment a még mindig Brian felé igyekvő lányhoz, de ő nem reagált rá, mert túlságosan koncentrált a feladatára. Nem értette mi történhetett ezalatt a mindössze három hónap alatt, míg nem találkoztak, mert az üzeneteire és a hívásaira sem reagált.
Lenyűgöző volt látni, hogy újabb technikával hogyan cserkészte be a lány Brian-t és feledtette el vele a srácot, akit egy ideje már felszedett. Jan kezdett visszatérni a régi önmagához, ami egyet jelentett azzal, hogy ismét nagy játékos lesz belőle, aki nem veszi komolyan a pasikat és csak egyetlen egyre koncentrál, Akanishi pedig hiába tenne bármit, esélye sem lenne, mert visszatérne oda, aki ilyenné tette évekkel ezelőtt, csakis Justin kedvéért. Gondolatban megszidta barátját, hogy mekkora egy idióta, hogy hagyja a nőt egy nála is rosszabb pasi karjaiba omlani és mindezt azért, mert nem ígérte meg neki, hogy nem néz majd másra.
- Akanishi, te annyira hülye vagy!
- Mi a faszért szidsz már megint? - mordult fel mellette Jin hangja. - Mit csináltam?
- Mit nem csináltál? - nézett rá mérgesen, de látszott barátján, hogy nem érti hová akart kilyukadni.
- Jó, akkor mit nem csináltam?
Yamapi, csak megforgatta a szemeit és belekortyolt a nemrégen kikért sörös üvegébe és várt, hogy Akanishi-nek leessen mire is célzott. Homlokon billentette magát, mikor végignézett a többieken, akik lefagyva bámulták a korábbi mesterével összegabalyodott lányt, de Jin-nek még mindig nem tűnt fel.
- Jól látok? Az ott tényleg ő?
- Shhhh, Junno! - szólt rá a fiúra. - Hadd jöjjön rá Jin magától.
- Kiről beszéltek? - Látszott az AT-TUN vezéren, hogy nem érti miről van szó. - Mondjátok már!
A pillanat, amikor végre Akanishi is a táncparkett felé nézett és meglátta a Takuya-val és Brian-nel szórakozó Jan-t, megfizethetetlen volt Yamapi számára. Elmosolyodott, mikor mindenkinek kikért egy kört egy-egy sör társaságában és ahhoz az asztalhoz ültek le, ahonnan nagyon jól lehet mindent látni. Kifejezetten boldoggá tette, hogy barátjában forrt a düh és kiült a féltékenység az arcára, mikor Brian megakarta csókolni a lányt, de ő nem engedte neki, legalábbis még nem. Nem azért örült, mert Jin megőrült tőle, hanem attól, hogy képtelen volt titkolni, hogy szerelmes Jan-be.
Jan a tömeggel együtt tombolt a zenére, miközben lecsúszott néhány ital és Jin is túl volt már néhány sörön.
- Menj oda hozzá. - piszkálta Yamapi, mert tudta, hogy magától nem tenné meg.
- És utána mit csináljak?
- Én adjak neked csábításból leckéket?
- Miért nem a bandádat boldogítod ahelyett, hogy nekem adsz tanácsot? - Alig mondta ki a mondatot, Jan máris menni készült.
Még lehúzott egy felest valamiből és elindult a kijárat felé. Rég nem érezte magát így. Mintha minden kezdett volna visszatérni a régi kerékvágásba és nem volt, aki belerondítson. A szomszédban lévő Babylon névre hallgató klubba ment, amit Brian vette meg és újíttatott fel. Már nagyon jól ismerte a járást, hisz kiköpött olyan volt, mint a Pittsburg-ben lévő nagy tesója. Első útja a bárpulthoz vezetett, ahol a pultos felmutatott neki egy üveg sört és ő válaszképp csak bólintott egyet.
Nem tudta miért, de ott sokkal jobban érezte magát, mint bármelyik másik klubban. Lehet, hogy azért, mert ismerte már, vagy a kellemes emlékek miatt, amik eszébe jutottak, mikor Pittsburgh-ben összegabalyodott Brian-nel, nem tudta. A táncparkett dugig volt, a tömeg egyszerre tombolt. Jól meghúzta a sört, majd kiment a klub elé, zsebéből elővette a cigis dobozát, majd kivett belőle egy szálat és meggyújtotta. Úgy szívta a cigit, mintha minden vágya abban elégült volna ki. Egyedül fújta ki a füstöt, majd egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Van tüzed? - a hangra azonnal felkapta a fejét és nem hitt a szemének. Az AT-TUN állt vele szemben. Szinte automatikusan adta oda a férfinek a gyújtóját, majd elmosolyodott halványan, mikor visszakapta. - Kösz.
- Még mindig ugyanazt szívod? - Tatsuya hangjára nevetni kezdett.
- Nehéz a régi szokásokról lemondani. - Tekintete folyamatosan Jin-re kúszott, mert nem tudta mit akar.
Szíve kihagyott néhány ütemet, gyomrában pillangók repkedtek és minden bizonnyal lábai megadták volna magukat, ha nem a falnak dőlt volna, mint ahogy szokott. Képtelen volt elhinni, hogy Jin ott van vele. Azt hitte álmodik és mikor hamarosan felébred, a férfinek semmi nyoma nem lesz. Nem tudta hogyan viselkedjen Akanishi-vel, hisz fogalma sem volt, hogy még mindig hozzá tartozik-e vagy sem. Utálta magát, hogy képes volt beleszeretni abba a férfibe, aki hónapokon keresztül ostromolta, hogy legyen az övé, majd miután beadta a derekát hetekig akarata ellenére tette a magáévá, ami végül élvezetté alakult és könnyebb volt azt hinni, hogy szerelmesek, mert jobban kibékült a helyzetével.
Most viszont fogalma sem volt hogyan kellene viselkednie. Minden egyes pillanatban érezte magán Jin tekintetét, de képtelen volt nem elmerülni az emlékekben.
Újra a börtönben találta magát, a cellájukban a priccsen ült és várta Jin-t, hogy mit fog mondani az ebédlő környékén megesett incidens után. Egy BTS nevű új banda szemelte ki magának és legnagyobb szerencsétlenségére a srácot szintén Jin-nek hívták. Ideges volt, mert úgy vette észre, hogy egyikük a hét srácból megtetszett Akanishi-nek és ezzel veszélybe került a helyzete. Képtelen volt visszafogni magát, még annak ellenére sem, hogy Tatsuya és Takuya próbáltak vele beszélni. Már akkor elkezdte szervezni, hogy kihez megy át azután, hogy Jin új srácot visz a helyére és végül Gackt volt a legjobb választás. Ő örömmel jelentette ki, hogy feltétlenül az ő cellájába kell kerülnie, ha ez megtörténik.
Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt Jin a szokásos módon be nem vágta maga mögött a cella ajtaját és megállt előtte. Néhány másodpercnyi hezitálás után leült mellé és átölelte. Akarata ellenére feszült meg a karjai között, majd utána rögtön el is húzódott és felállt. A szemközti falhoz sétált és neki dőlt, az AT-TUN vezér pedig nagyot sóhajtott.
- Mi a baj?
- Semmi. - hazudta, de tudta, hogy átlát rajta.
- Haragszol rám valamiért? - a férfi rátapintott a lényegre. Hihetetlen volt, de mindig ez történt. Nem válaszolt, csak forrt magában a dühtől.
Nagyot nyelt és néhány pillanatra megpróbálta legyűrni a sértettségét. - Nem.
A választól Jin hirtelen felállt és elindult felé. Nem akarta, hogy hozzá érjen, de nem tudta megakadályozni. Minden bizonnyal rendesen kiakarja élvezni az utolsó együtt töltött éjszakájukat, mielőtt az egész nyugati szárny előtt kidobja a cellából. Automatikusan elhajolt tőle, mikor megakarta csókolni és a simogatásait is elhárította, de Akanishi csak még jobban próbálkozott nála.
- Lazíts. - a férfi hangja megnyugtató volt számára, de nem akarta ilyen könnyen beadni a derekát.
- Jin! - képtelen volt tovább színlelni, úgy nem, hogy nem tudta mire számítson. Akarata ellenére könnyek csordultak ki a szeméből, de már nem akart mentegetőzni. Itt volt az ideje, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba.
- Bántott valaki? - Nem bízott a hangjában és megrázta a fejét. - Megfenyegettek? - a válasz ismét ugyanaz volt. - Megerőszakoltak? - Reszketett Jin karjaiban. - Fogadjunk az a kis rohadék volt, aki csapja neked a szelet!
- Nem csinált velem semmit. - nyögte ki végül nehezen.
- Akkor mi a baj? - képtelen volt elmondani neki. - Napok óta furcsa vagy és nem akarsz beszélni sem velem. Folyton elhúzódsz és napközben eltűnsz. - Letörölt néhány könnycseppet az arcáról. - Újabban kavarsz eggyel a BTS-es srácok közül?
Itt szakadt el nála a cérna. - Ezt én is kérdezhetném tőled! - Végre kimondta. Jin megfagyott egy kis időre, majd mikor magához tért gyengéden végigsimított az arcán, de ahogy a nyakához ért, ismét megfeszült az érintéstől.
Akanishi hallgatóan megkönnyebbülten engedte ki a tüdejébe szorult levegőt. - Semmi közöm hozzájuk, csak megmutattuk nekik kihez tartozol.
A válasz nagyon meglepte, épp úgy, ahogy cellatársa viselkedése is. - Kérlek, ne hazudj! Jól tudom, hogy egyiküket szemelted ki a következő boytoy-odnak! Csak idő kérdése volt mikor unsz rám. - Szabadulni akart, de Jin nem engedte. - Eressz!
- Szóval ez a baj? Azt hiszed leakarlak cserélni?
- Miért, nem?!
- Eszem ágában sincs!
- Miért kellene hinnem neked? - a kérdés láthatóan nagyon meglepte a férfit.
- Azért, mert téged akarlak! - A választól megszűnt minden ellenállása és hagyta, hogy Jin ismét hozzáérjen. - Sosem foglak elengedni, nem érdekel ha új srác érkezik a börtönbe, mert nekem te kellesz. - Ez felért egy szerelmi vallomással és neki pont erre volt szüksége.
Abban a pillanatban nem érdekelte, hogy igazat mondott vagy csak hazudott neki, hogy ágyba vihesse, de megtették hatásukat és hagyta, hogy újra megérintse. Nem tehetett róla, de ő akart irányítani. Olyan szenvedélyes csókba húzta Jin-t, hogy még ő is meglepődött. Akkor éjjel Jin hagyta, hogy ő irányítson és mindenben a kedvére tett.
Mire kiszakadt a gondolataiból, Jin tekintetével találta magát szemben. Hirtelen feltörtek benne a régi érzések, amiket eddig elnyomott magában. Tanácstalan volt és nem tudta mit tegyen. Vajon Jin mit szólna hozzá, ha csak úgy a semmiből megcsókolná és elmondaná mennyire hiányzott neki ezalatt a több, mint három hónap alatt? Hiányzott neki annyira, hogy viszonozza az érzelmeit vagy egyszerűen csak eltolná magától és kinevetné? Nem! Ki kell vernie a fejéből Jin-t és visszatérni Brian-hez! Mire végig gondolta, megcsörrent a mobilja és a képernyőn Brian neve volt. Azonnal felvette.
- Merre vagy?
- A Babylon előtt. - válaszolta. - Most indulok vissza.
- Minden rendben?
- Igen.
Hirtelen el is felejtette, hogy a fiúk is ott voltak vele, egyszerűen csak elindult, de tudta, hogy mennek utána. Akanishi nem tűri, ha csak úgy ott hagyják és semmibe veszik. Miután beért, a szeme sarkából látta, hogy az AT-TUN felmegy a lépcsőn az emeletre és leül egy asztalhoz. Amint a bárpulthoz ért, rögtön megjelent Brian és vele együtt Takuya is és táncolni hívták. Igyekezett minden zavaró tényezőt kizárni, csak a fiúkra és a zenére összpontosított.
Yamapi közben ismét a fejét csóválta. Hogyan mondja el barátjának érthetőbben, hogy vallja be Jan-nek, hogy szereti? Jin túl sokat hezitált a dolgon és tudta, ha nem siet, Brian bizony ismét beér a célvonalba és esélye sem lesz visszaszerezni. Gondolt egyet és beült az AT-TUN asztalához.
- Akkora egy balfasz vagy, Bakanishi!
- Nem akarsz elhúzni és békén hagyni? - Legszívesebben megfojtotta volna barátját, de tudta, hogy Yamapi bármit is mond, igaza lesz.
- Nem hagylak! - förmedt rá a férfi. - Mikor akarod végre feladni a megközelíthetetlen szerepet és bevallani, hogy szereted? Így elfogod veszíteni!
- Már nem az enyém. - válaszolta félvállról, mire Yamapi dühösen nézett rá.
- Te tényleg ennyire kibaszottul vak vagy?
- Úgysem lenne jövőnk együtt. - próbált ezzel takarózni, de nem jött be.
- Négy nappal ezelőtt pontosan ennél az asztalnál ültünk és rólad beszélgettünk. Azt mondta, hogy türelmetlenül várja mikor szabadulsz és csak remélni tudja, hogy onnan folytatjátok, ahol abbahagytátok. Kapaszkodj meg, mert most jön a lényeg! Mióta kijöttek Takuya-val, nem feküdt le senkivel!
Lehetséges ez? Jan még mindig az övé lenne és rá várna? Ahogy elnézte a másik szívtipróval, rá kellett jönnie, hogy barátjának igaza van, mert semmi jele nem volt annak, hogy ők ismét összejöttek volna, legalábbis szex terén nem. Nagyot nézett, mikor a férfi elbúcsúzott Jan-től, de nem egyedül indult el és Takuya is inkább a haverjaival szórakozott az egyik lenti asztalnál.
- Itt a lehetőséged, hogy becserkészd. - kicsit meglepte Ueda kijelentése és mikor végignézett a többieken, ők is bólogattak.
- Szeretjük Jan-t és nem akarjuk miattad kerülni. - csatlakozott Junno is.
- Annyira balfékek vagytok, hogy így kerülgetitek egymást! - szidta le Koki. - Ideje lépni, míg nem késő!
- Na jó, akkor majd én. - pattant fel a NEWS vezér a székről. - Hmmm... lehet Tegoshi és Kusano is beszállna a buliba.
- Eszedbe se jusson! - morgott rá barátjára Jin. - Még egy kört?
- Nekem jöhet. - nyújtózkodott Nakamaru Koki mellett.
- Jin! - szólt utána Ueda, mikor elindult a lépcső felé. - Beszélj vele! Komolyan.
Jan miután elbúcsúzott Brian-től és Takuya sem volt közvetlen közelébe, megkezdte szokásos ivászatát. Lassan csúsztak le azok a felesek, mire arra eszmélt, hogy az üveg kifogyott. Kérnie sem kellett, a pultos máris adott neki egy újabb üveg tequilát sóval és citrommal, de ő ritkán vett belőlük, inkább tisztán itta. Nem számolta hány csúszott le belőlük, mikor Jin megjelent mellette és őt vizslatta.
- Öt sört, légyszi! - nyúlt át a pulton és fizetett is, ahogy megkapta a tele korsókat. - Te kérsz valamit? - Nem válaszolt, csak felemelte az üveget, majd lehúzott egy újabb felest.
- Úristen! - jelent meg hirtelen Takuya. - Hogy bírod meginni tisztán?
- Így. - mondta és máris lehúzta a következőt.
- Hanyadik üvegnél tartasz? - Nem tudott válaszolni, mert valójában fogalma sem volt, de meglepődött, mikor a srác négyet mutatott a kezével.
- Egy újabb jó dolog, amit Brian-nek köszönhetek. - rángatta meg a vállát, majd lemászott a székről és elindult a kijárat felé, majd előhúzott egy szál cigit és rágyújtott.
Egyáltalán nem gondolkodott, csak elindult és ment, miközben végig csak Jin-re tudott gondolni. Azért útközben felhívta Takuya-t, hogy majd otthon találkoznak és folytatta útját. Mire feleszmélt, a házuk előtt találta magát. Csalódottan sóhajtott egyet, majd eltűnt a fürdőszobában és jó ideig ki sem jött onnan. Mikor visszatért a szobájába hálóingben és vizes hajjal, egyből bezuhant az ágyba, de nem tudott aludni. Miért tűnt fel Jin az életében és követte őt? Így sosem fog tovább lépni, ha újra abba a hibába esik és beengedi az életébe, hogy olyan szerepet kényszerítsen rá, ami valójában nem ő, de valójában mégis, csak ezt a visszafogottságát Brian feloldotta anno.