A nap fényesen sütött be a cellába, mikor Jan nyitogatni kezdte a szemeit. Utolsó nap a börtönben, holnap végre mehet haza és be kell fejeznie az itt megszokott játékokat. Ahogy komolyan elgondolkodott rajta, gyorsan elment ez a három év és ráadásul csak keveset unatkozott, hisz mindig volt mellette valaki, aki elszórakoztatta. Egy ideig a Gazette, a News, a T&T páros és még Gackt is beszállt.
Ahogy visszagondolt erre a három évre, elmosolyodott, hisz ezalatt az idő alatt rengeteg dolog történt vele. Akanishi kiszemelte magának, hetekig, sőt, hónapokig tepert nála, míg végül Brian beleegyezésével beadta neki a derekát. Hetekig kényszerítette magát arra, hogy Jin birtokolhassa a testét, kerülte a bajt, ami végül mindig megtalálta, beleszeretett Jin-be, csatlakozott Takuya is, megvívtak olyanokkal, akikről az emberek még csak álmodni se mernek, megmentette "szerelme" életét és ráadásul az utolsó másfél évben titkolóznia sem kellett az AT-TUN, az Arashi és a Kanjani8 tagjai előtt, a News, a T&T páros, Gackt és a Gazette pedig már régen tudta.
Óvatosan felült, úgy, hogy még csak véletlenül se tudja felkelteni a mellette alvó Akanishi-t, de amint próbált kikászálódni és eljutni a ruháihoz, ő visszarántotta, fölé kerekedett, befészkelte magát a combjai közé és olyan közel hajolt hozzá, hogy ajkaik súrolták egymást. Ez csak egyvalamit jelentett, még pedig azt, hogy Jin még azelőtt a magáénak akarja, hogy a cellák ajtajai kivágódnának. Nem akart belemenni, hisz tudta, hogy hogyan reagálna rá és képtelen volna megállni, hogy bele ne kóstoljon.
- J... - próbálta mondani, de a férfi belé fojtotta a szót, mielőtt kimondhatta volna a nevét. Néhány pillanatig hagyta magát elcsábítani, de amikor azok az ajkak rátértek a nyakára, érezte, hogy egyre kevésbe tud parancsolni magának. - Jin. - próbálta újra, de úgy tűnt nem hallotta. - Jin! - ezúttal annyira meggyőző volt, hogy abba is maradt a csábítás, de csak addig, ameddig a férfi elő nem vette azt a bizonyos kis csomagocskát és bíbelődni nem kezdett vele. - Ne bontsd ki. - félve nézett rá, mert tudta milyenek a szemei.
Akanishi azonnal leállt, hisz tudta, hogy ilyen mi szokott lejátszódni a lány fejében. Visszatette a kis csomagocskát a párna alá és megcsókolta. Mikor feljebb csúszott, hogy kényelmesen elérje a száját, keménysége a lány bejáratához dörzsölődött, amitől majd megőrült. Nagy erőfeszítések árán sikerült magát visszafognia és elengednie, mikor megszakadt a csók. Csak nézte, ahogyan "szerelme" kikászálódik az ágyból, felöltözik, majd elmegy az őrrel, aki nem sokra rá érkezett, miután elkészült.
- Ne menjek veled? - kérdezte reménykedve abban, hogy igent mond, de a következő pillanatban megjelent Ueda, Tegoshi és Yamapi majd Takuya is kikecmergett a cellájából és már indultak is. Olyan gyorsan tűntek el, hogy mire felöltözött, és kilépett a cellájuk ajtaján, már nem látta őket, viszont nagy megkönnyebbülés volt, hogy társai cellái is nyitva voltak.
Legközelebb reggelinél látta Jan-t, akkor is Takuya-val volt, hozzájuk pedig csatlakozott a Gazette, Gackt és a bandája két tagja és a News is. Összehúztak néhány asztalt és úgy beszélgettek ki tudja miről. Jan láthatóan elég gondterheltnek tűnt és ekkor vélte felfedezni azt az énjét, amiről Ueda-ék és a News beszéltek neki. A körülötte lévőkkel annyira közvetlen volt, míg vele mindig megtartotta azt a bizonyos három lépés távolságot.
Alig végeztek a reggelivel, máris megjelent egy őr, hogy Johnny irodájába kísérje és elbúcsúzzon tőle, mielőtt holnap dél körül elhagyná a börtönt. Takuya is elindult vele, de az őr közölte, hogy egyedül kéreti és Jin-ben ekkor fagyott meg a vér. Mit akarhat a perverz vén kujon az ő hőn szeretett nőjétől? Szerencsére Takuya nagyon is jól tudta mi történik.
Ahogy Jan belépett Johnny Kitagawa irodájába, természetesen Masa is ott volt. Elhúzta a száját és ki is mutatta, hogy egyáltalán nem örül neki, hogy az utolsó napján elszakították Akanishi-től és a többiektől, de egyedül is állta a sarat a két férfivel szemben.
- Az utolsó napod itt a börtönben. - mondta Masa. - Biztos örülsz, hogy végre leléphetsz innen és megszabadulsz Akanishi-től.
Nem válaszolt rá semmit és próbált hűvös maradni.
- Térj a lényegre. - nézett Jan Masa-ra undorral tele.
A fiatalabb férfi csak nagyot sóhajtott, majd a háta mögé ment, közel hajolt hozzá és a fülébe motyogott. - Mondd el mit tudtál meg Akanishi-ről. Biztos sokat hallottál tőle ezt-azt.
- Az igazságra vagy kíváncsi? - kérdezte gúnyosan.
- Igen. - felelte azonnal a férfi.
- Sosem érdekeltek a piszkos kis ügyletei, pláne nem a közöttetek dúló ellentétek. - kezdte el. - Nekem csak az volt a dolgom, hogy ne üssem a dolgaiba az orrom, maradjak távol a bajtól és legyek ott, ha kellek neki.
- Vagyis tedd szét a lábad, ha megakar dugni. - világított rá a fiatalabb férfi.
Kénytelen volt bevallani magának, hogy Masa-nak igaza van. Itt ez volt a szabály és ő Akanishi Jin szexrabszolgája volt három évig. Az igazat megvallva még mindig az és az is lesz, míg ebéd után ki nem lép a börtön kapuin. Ez alattaz idő alatt úgy viselkedett, mintha semmit sem hallott volna és igyekezett csak arra koncentrálni, amit Jin suttogott neki az ágyban vagy azon kívül, hogy elcsábítsa, elmagyarázza a szabályokat vagy felvázolja neki az erőviszonyokat.
Minden egyes porcikájával és rezdülésével igyekezett titkolni Akanishi iránt táplált érzelmeit és közönbösen viselkedni, ha róla van szó, ahogy az elején is tette. Már nagyon unta az egészet, de végighallgatta ismét ugyanazt a papolást, amit ilyenkor mindig hall a fiatalabb férfitől, míg Johnny csak figyelte őt és majd felfalta a szemeivel. A gondolattól is undor fogta el, hogy tudta gondolatban mit művelne vele. Végül azonban megunta a dolgokat és ideje volt kimutatni a foga fehérjét, hisz nem tartozik hivatalosan a rabok közé és nem azért küldték ide, mert bűnt követett el, hanem azért, hogy megvédhessék.
Még mielőtt bármit is mondhatott volna, kivágódott az iroda ajtaja és Akanishi lépett be Takuya-val együtt.
- Akanishi. - üdvözölte Masa.
- Mi lenne, ha inkább tőlem kérdeznéd meg, amit tudni szeretnél, ahelyett, hogy ártatlanokat zaklatsz? - kérdezte Jin, miközben leült az egyik székbe, a mellette lévőbe, Jan pedig kettejük között állt tanácstalanul. - Ülj le. - szólalt meg újra, rá bízva a választást, hogy melyikük ölébe ül. Mivel látta, hogy Takuya-hoz kötődik jobban tudta, hogy őt fogja választani.
Az utóbbi időben rengeteget beszélgettek és akkor kiderült, hogy azért nem akar tudni a Johnny ellen folyó dolgokról, mert nem akarja, hogy bármivel is zsarolják, sőt azt is elmondta, hogy a két férfi behívná magához és faggatni kezdenék, úgy fogja kezelni, mintha utálná és csak akkor fog engedelmeskedni, ha ráparancsol. Belement a játékba, mert Jan nagyon is tudta, hogy mit csinál és nem akart neki betenni azzal, hogy változtat a dolgok menetén és ekkor ismerte fel, hogy mindent csak a családjáért tesz, akik közé a bandájából ketten és a News-ből is néhányan tartoznak.
Most is látott egy darabot abból a Jan-ből, akit eddig nem igazán ismert, hisz miatta belemerült egy olyan szerepbe, amit ő kényszerített rá és még csak nem is követelte, hogy legyen önmaga. Visszagondolva dolgokra, ezeket a változásokat már akkor észlelni lehetett, mikor Takuya megjelent a színen, előtte pedig mikor a News elrabolta tőle, míg távol volt és az ügyeit intézte.
A feszült csendben egyre inkább kezdett rájönni, hogy ezt a Jan-t, aki ott ül Takuya ölében, ráadásul úgy, hogy Masa, Johnny és még ő is lássák, egyáltalán nem ismeri. Ennyi időn át akkor kivel volt? Vele sosem volt ilyen. Dacosan állta mindenki pillantását, még az övét is, sokkal magabiztosabb is volt.
- Te úgysem mondanál nekem semmit. - reagált Masa az előző kérdésre. - Gondoltam az ágybetéted beszédesebb lesz.
Jan Masa felé fordította a tekintetét Takuya-val együtt.
- Minek neveztél? - A lány hangján hallatszott, hogy hamarosan szakad a cérna. - Ismételd meg, ha mered!
Jin nem látta jól a lány arckifejezését, minden esetre tudta, hogy Masa nem számíthat semmi jóra, ha megismétli az imént elmondottakat. Hogy merészeli ágybetétnek hívni a nőt, akit.... akivel megosztotta az életét három évig? Vajon Jan hogy érez iránta igazából? Tényleg úgy megveti, ahogy a két férfi előtt mutatja? Lehet akkor játssza meg érzelmeit, mikor vele van? Csak a látszat kedvéért mutatja azt, hogy jó neki vele és ez az igazi arca? Mit gondolhat róla?
- Ágybetétnek hívtalak. - ismételte meg Masa az előbbi állításának azt a részét, amire kíváncsi volt.
Takuya felállt és Jin ölébe lökte Jan-t, mielőtt elkapta volna Masa-t és a nyakánál fogva fel nem emelte a levegőbe.
- Takuya, ne! - kiáltotta a fiúnak, aki meg sem hallotta amit mondott.
Johnny azonnal megfeszült az asztalánál a karosszékében ülve, mégsem tett semmit, hisz a fiatalabb férfi provokálta a lányt, akit a saját családtagja védett meg. Látta a fiún, hogy csak egyetlen apró jelre vár, ami vagy Masa halálát okozza, vagy más dolgot tesznek majd vele. Ahogy végignézett Akanishi-n, látta, hogy nem igazán rémült meg attól, ahogy a fiatalabb reagált a lány sértegetésére.
Masa ijedten nézett rá... csalódnia kellett.
- Fod vissza magad! - kiáltott egyet, amit minden bizonnyal Takuya-nak és Masa-nak is szánt.
Jan nagyot sóhajtott, majd felállt Akanishi öléből és elindult Takuya-hoz. Néhány lépés után karjait gyengéden átfonta a fiú testén és hozzá bújt. - Taku! - Ahogy a fiú elengedte a férfit, Johnny-ra nézett. - Akarsz még valamit?
A férfi először Masa-ra, majd ránézett. - Nem. - válaszolta. - Ez minden.
Jan megragadta a fiút és Akanishi-t is felhúzta a székből, aztán mind a hárman elindultak kifelé. Jin alaposan végigmérte a fiút és akkor látta meg, hogy csak az utat figyeli vagy a lábát, de nem néz rá. Titkon bevallotta magának, hogy irigyli, amiért ők ketten ilyen viszonyban vannak egymással. Úgy mentek vissza a nyugati szárnyba, hogy végig Jan diktálta a tempót, de hirtelen megállt és elengedte a kezét.
- A cellában találkozunk. - mondta Akanishi-nek, majd elhúzta magával Takuya-t a zuhanyzók felé.
Semmi hír nem volt róluk az utóbbi pár órában és Jin kezdett nagyon aggódni. A többiek mind köré gyűltek és próbálták benne tartani a lelket. Kezdett nagyon türelmetlenné válni. - Mi tart ilyen sokáig?
- Jan és Takuya még mindig Johnny-nál vannak? - kérdezte Tatsuya.
Jin csak morgott egyet válaszul, majd megszólalt. - Eltűntek.
- Mi? - kérdezte ismét Tatsuya. - Hogy érted, hogy eltűntek?
- Úgy, hogy a cellákig együtt jöttünk, utána elcipelte magával Takuya-t a zuhanyzó felé vagy ki tudja hová. - sóhajtott ismét türelmetlenül a mondat után a vezér.
- Mi történt Johnny irodájában? - csatlakozott be Tanaka is.
- Masa sértegette Jan-t és Takuya nekiment. - válaszolta Akanishi.
Ueda és Koki szemei kikerekedtek, néhány pillanat múlva egymásra néztek, majd felpattantak és rohanni kezdtek. Jin sem tétlenkedett és a másik két fiúval együtt utánuk futottak. Furcsa mód az út a zuhanyzókig vezetett, ahol már tisztán lehetett hallani Jan és Takuya hangját. Nem mentek tovább, mert tudni akarták miről van szó.
- Jan, kérlek mondj valamit. - hallották Takuya-t kétségbeesetten beszélni. - Akármit. Kiabálj, tombolj csak kérlek ne légy csendben.
A lány lehunyta szemeit, megrázta a fejét majd nagyot sóhajtott. - Mégis mit mondjak? - hangja nyugodt volt, de látszott rajta, hogy ő maga cseppet sem az.
- Mindegy, csak légy önmagad. Csak egy kicsit. - csuklott el a fiú hangja és lefolyt néhány csepp könny az állán.
Ahogy Jan meglátta, nagyot sóhajtott és belekezdett a mondókájába. - Mondd, te normális vagy? Idebent megtámadni Masa-t... neked elment az eszed!
Takuya felemelte a fejét, letörölte a könnyeit és elmosolyodott. Végre az a Jan állt előtte, akit évekkel ezelőtt megismert és már nagyon hiányolta. Belement a játékba és engedelmes fiúhoz méltóan veszekedni kezdett vele. - Hagynom kellett volna, hogy tovább sértegessen?
- Nem, de akkor sem így kellett volna megoldani! Komolyan mondom, nem hiszem el! - rázta meg a fejét. - Amint kijutottunk, nem mozdulsz el a közelemből, megértetted?! Van még mit tanulnod. - Látta, amint Takuya elmosolyodott. - Mit nevetsz?
- Egy kicsit végre a régi voltál.
- Mi a baj? - kérdezte, amint látta, hogy Takuya lehajtja a fejét.
- Mi lesz velünk, ha hazamegyünk?
Jan mosolyra húzta a száját. - Minden marad a régiben.
- Köztünk is?
- Drága Taku.... tartott egy kis szünetet, miközben a nyaka köré fonta a karjait. - ..... köztünk már régen nem a klasszikus mester-diák kapcsolat van.
- Vele is?
- Hogy jön ide Brian?
- Vele is a régi lesz minden? - bökte ki végül Takuya.
Jan végigsimított a haján és megrázta a fejét. - Nem tudom. - nézett rá a fiúra, aki ismét nem ismerte fel benne a régi énjét. - Komolyan nem.
Még mielőtt folytatta volna, amibe belekezdett, Takuya máris megtette a következő lépést. Hirtelen zárta be közöttük a távolságot és tapadt ajkaira, ahogyan akkor szokott, mikor éhes vagy arra vágyik, hogy törődjön vele. Vajon Akanishi Jin mit szólna ehhez? Engedné, hogy megcsókolja? Ideje sem volt tovább gondolkodni, mert azok az éhes ajkak levándoroltak az állára, majd a nyakára. Halványan érezte, ahogy a fogaival időnként rásegít.
- Azt hittem megbírjátok állni. - Hallották meg Derek hangját.
Ahogy alaposan végignéztek rajta, meglátták a kezeiben lévő műanyag flakonokat, amik tele voltak töltve gyógyszerrel. Nem kérdeztek vagy mondtak semmit, inkább követték őt egészen az orvosiig, ahol nekiestek a flakon tartalmának. Egészen vacsoráig nem is találkoztak Akanishi-vel vagy a többi bandával. Épp sorban álltak, hogy minél hamarabb megkaphassák az ételüket és nekik is foglaltak helyet. Jan természetesen Jin mellett ült és egy percre sem hagyta magára.
Nem igazán beszéltek egymással, inkább próbálta magában elfogadni, hogy hamarosan Jin már nem lesz az élete része és nem lesz, aki folyamatosan a fülébe duruzsol, ha le akar vele feküdni vagy valamire rá akarja venni. Nem gondolkodott tovább, mert azt vette észre, hogy Akanishi elég közelről és zavarba ejtően vizslatja. Nagyot nyelt, majd elpusztította a tányérján lévő ételt és minden idegszálával igyekezett "párjára" figyelni.
Vacsora után Jin szinte azonnal a cellájukba húzta és azonnal bevágta maguk mögött a cella ajtaját, hogy senki ne zavarhassa őket. Mire feleszmélt, már Jin gyengéd törődésében találta magát. A fiú úgy cirógatta, mintha azt hitte volna, hogy darabokra törött. Már hajnal lehetett, mikor ismét megkeményedett benne és mozogni kezdett, akkor éjjel talán utoljára. Mindketten nagyon fáradtak voltak és azután, hogy mindketten átlendültek a határon szinte azonnal el is aludtak.
Reggel kicsit fáradtan ébredtek az egész éjjel tartó aktív ébren maradás után, mikor kivágódtak a rácsok, mégsem akartak lemenni az ebédlőbe, hogy lassan készüljenek a reggelihez. Akanishi sem akart még felébredni, kicsit élvezni szerette volna az alatta fekvő meztelen testének melegét.
Épp ébredeztek, mikor a többiek megjelentek a cellájukban, hogy együtt mehessenek le reggelizni, de azonnal zavarodottan fordítottak hátat nekik, mikor meglátták, hogy vezérük a lány combjai között fekszik pont úgy, mintha éppen csinálnának valamit.
- Ah.. Jin.... - mordult egyet Ueda. - Szólhattál volna, hogy éppen dolgotok van.
Akanishi álmosan emelte fel a fejét. - Ha? - mondta ki az egyetlen dolgot, ami eszébe jutott.
- Szólhattál volna, hogy mit csináltok. - fordította a vezér számára érthető nyelvre.
Az AT-TUN vezér lassan kezdett feltápászkodni a lány combjai közül, de addig nem igazán mozdult el, amíg fel nem vette a pólóját. A reggeli is érdekes hangulatban telt. Szinte mindenki fáradt volt és nem egészen amiatt, hogy ők ketten az este nem hagyták aludni őket. A Junda és a TaNaka páros is arról beszélt, hogy mennyivel másabb lesz az élet bent, ha ő és Takuya ebéd után elhagyják a börtönt. Jin minden tőle telhetőt megtett azért, hogy az utolsó pár óra felejthetetlen legyen neki.
Reggeli után még összepakolták az utolsó dolgokat, amik még rájuk vártak, majd mindenkit meglátogattak, akikkel jó volt a viszonyuk és elbúcsúztak tőlük. Még volt egy kis idő, mielőtt indulniuk kellett, így Jin ismét kihasználta a lehetőséget és bár fáradtan, de utoljára birtokba vette a testét. ...
Meztelenül feküdtek egymás karjaiban és a takaróba burkolózva, mikor megjelent egy őr, hogy kikísérje őket a bejáraton. Olyan gyorsan öltöztek fel, ahogy tudtak, majd Takuya és ő is kezükbe vették a bőröndjeiket és az AT-TUN kíséretében a bejárathoz igyekeztek.
Először Junno-t ölelte meg, majd utána Koki-t, Maru-t, Ueda-t és végül a férfit, akivel három évet élt együtt.
- Vigyázzatok magatokra. - szólalt meg Junno.
- Hamarosan találkozunk. - kacsintott Ueda.
Még utoljára megcsókolta Jin-t, mielőtt indultak volna. - Ne csajozz be, jó?! - Jin csak bólogatni tudott és látszott rajta, hogy a sírás kerülgeti. - Hamarosan találkozunk. - mondta a többieknek, mikor megfogta Takuya kezét, felemelték a csomagjaikat. Mindannyian mosolyogtak, de egyikük sem volt boldog.
A Takuya-Jan páros lassan hagyta el a termeket és kilépett az utolsó kapun, mielőtt eltűntek volna. Ahogy kiléptek, egy ismeretlen autó állt meg a börtön bejárata előtt, de még mielőtt bármit is léphettek volna, az ablakot valaki leengedte és akkor látták meg a kedves ismerőst, aki nem más volt, Brian. Bepattantak a kocsiba és elszáguldottak, de Jan gondolatai még mindig Akanishi körül forogtak.