2013. június 18., kedd

Az ő karjaiban 3.fejezet 2.rész

- Ruki, melyik szárnyban vagytok?

A férfi meglepetten emelte fel a fejét én nézett a lányra, majd az AT-TUN vezérre. Akanishi majd felrobbant a kérdéstől, de ugyanakkor meglepetten nézett hol Jan-re, hol rá. Látszott rajta, hogy nem ezt várta a szájából. - Az északiban. - Sietett válaszolni, mert tudta, hogy nagyon dühös.

- Most menjetek.

- Igen. - hajolt meg, majd elindult a társaival. Alig jutottak néhány méterrel előre, Reita visszafordult, majd kiabálni kezdett, hogy tovább dühítse Akanishi-t.

- Várni fogunk. - rákacsintott a lányra és tudta, hogy értette az üzenetet, mert elmosolyodott.

Jin idegesen nézett hátra és egészen addig figyelte a bandát, míg el nem tűntek a szemük elől. Ueda és Koki azonnal a lány mellé álltak, vezérükkel szemben, mert attól féltek, hogy olyat fog tenni, amitől mindannyian félnek. Akanishi láthatóan meglepődött, de amikor a lányra nézett, megváltozott a tekintete. Düh helyett melegség és aggodalom áradt belőlük.

- Jin, én.... - nyitotta ki Jan a száját, de Akanishi megakadályozta, hogy végigmondja.

- Jól vagy?

A kérdés meglepett mindenkit, majd Ueda-nak rögtön leesett, hogy Jin kezdte érteni azt, amit korábban a lány és a Gazette kapcsolatáról mondott. Hosszú történet volt, de végre eljutott az agyáig. Várjunk! Jin a csajának nevezte a lányt, nem pedig a játékszerének. Meglepetten nézett Koki-ra és kellett egy kis idő, míg rájött: Jin szerelmes!

Mikor közelebb lépett, magához rántotta a lányt és szorosan átölelte. Még sosem látták őt ilyennek. Egyetlen szót sem szólt, csak megkönnyebbülten sóhajtott egy hatalmasat, majd kezeit a lány hátáról és derekáról a feneke alá csúsztatta, az ölébe vette, majd elindult vele a cellájuk felé.

Amint beértek a cellába, Jin letette a lányt az öléből és bevágta maguk mögött az ajtót. Mindenki számára világos volt, hogy mit akarnak csinálni és egyértelmű célzás volt arra, hogy ne zavarják őket.

Jan kicsit megugrott, mikor a férfi visszatért hozzá és gyengéden összeérintette a szájukat, miközben kezeivel a derekát és az oldalát masszírozta. Csak hagyta, hogy levegye a felsőjét és azt tegyen vele, amit akar. Már azt hitte, hogy bevadul és szinte letépi róla a ruháit, de pont ugyanúgy, mint előző este, gyengéd volt és türelmes. Lassan kezdett visszatérni abba a szerepbe, amit egy hónapja játszott és csak reagált Akanishi minden egyes mozdulatára.

Jin mindent megtett, hogy egyre több hangot csaljon ki a lányból és nagy önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy ne essen neki. Lassan vetkőztette le Jan-t, minden egyes szabaddá vált bőrfelületre gyengéd csókokat lehelt. Utálta, hogy bármikor ezt csinálják, társa csak reagál és hagyja, hogy azt tegyen vele, amit akar. Arra várt, hogy küzdjön a dominanciáért vagy azért, hogy egyáltalán csináljanak-e valamit, de nem így volt.

Valahol mélyen bevallotta magának, hogy imádta, mikor korábban nem engedett neki és meg kellett küzdenie érte. Azon a napon, mikor először tette a magáévá valami megváltozott.

- Nem akarod?

A kérdés Jin szájából nagyon meglepte.  - D... de. - sietett válaszolni.

Cellatársa eltávolodott tőle és mélyen a szemeibe nézett. Igyekezett minden felesleges gondolatot kiűzni a fejéből és csak rá koncentrálni. Lassan közelebb lépett hozzá és mikor odaért, lassan kezdte kigombolni az ingét. Láthatóan megkönnyebbült, mikor átvette az irányítást. Jin tényleg erre várt volna? Reszkető kezekkel simította le a válláról az anyagot, majd lejjebb csúsztak a nadrágjához. Ajkaival gyengéden csókolni kezdte a mellkasát, majd nemsokkal később nadrágját letolta az alsójával együtt, Jin pedig kilépett belőlük.

Ez már sokkal jobb volt. A következő pillanatban Jan abbahagyta mellkasának ízlelgetését és ránézett, mintha csak rá várna, de ő mégsem tett semmit, holott nagyon is akart. Kíváncsian várta mi lesz a következő lépés és nem is kellett sokat várnia. A lány pipiskedni kezdett, hogy elérje a száját. A csók sokkal gyengédebb volt. Ő sokkal követelőzőbb volt és néha kissé kemény is. Nem várt tovább. Az ágyhoz hátráltak, de mielőtt ledöntötte volna cellatársát az ágyra, egyik kezével a fenti ágy matraca alá nyúlt. Mikor megtalálta, amit keresett, ledöntötte Jan-t a priccsre és befészkelte magát a lábai közé.

Jan türelmesen vár, majd halvány mosoly jelent meg az arcán, amikor meglátta, hogy Akanishi feltépi a kis csomagocskát és felhelyezi magának a gumit. Érdekes volt végignézni a jelenetet, hisz ezelőtt nem nézte mit csinál. Ugyanolyan szégyenlős és visszahúzódó volt az elmúlt egy hónapban, mint annak idején Brian-nel, mikor a kapcsolatuk kezdődött, az egyetlen különbség az volt, hogy ő követelte magának egy hét után, hogy ne csak reagáljon, hanem érintse is meg. Onnantól megváltozott a viszonyuk és viszonylag gyorsan megváltozott és igazi párként kezdtek viselkedni, de jól tudta, hogy ugyanez Jin-nel lehetetlen.

Nem gondolkodott tovább ezen, inkább csak élvezte a pillanatot és az együttlétet cellatársával. Megakart fordulni, hogy a hasán feküdjön, de Jin megállította. A következő pillanatban a férfi felemelte őt a csípőjénél fogva és úgy hatolt belé, száját pedig egy hangos és elégedett nyögés hagyta el. Lehunyta szemeit, kezeivel pedig szorosan magához ölelte. Úgy érezte, mintha egy álomban lenne és ez csak fokozódott, mikor Jin mélyebbre lökte magát benne. Újra visszatért a korábbi szerepéhez, de nemcsak reagált, hanem egy ütemben mozgott vele és le is húzta egy-egy csókra.

Akanishi elégedetten mosolyodott el. Ha korábban tudta volna, hogy így elérheti, hogy önszántából adja át magát neki, akkor már próbálkozott volna. Minden egyes pillanatát kiélvezte és dédelgette magában. Lehet, hogy végre nem süllyed tovább a mester-játékszer szerepben és önmaga lesz? Talán ha véget ér mindkettejük rabsága, akkor kint is megkeresi. Vajon akkor is akarja majd vagy elutasítja? Egyenlőre kár ilyenekre gondolni, mert még jó ideig börtönben lesznek és lány az övé lesz. Igen, Jan az övé és senki másé. Ezek voltak az utolsó gondolatai, mielőtt a lány teste megfeszült, majd ő is elélvezett, egyenesen a reszkető testébe.

Erőtlenül feküdt rá cellatársára és próbálta visszanyerni az irányítást légzése felett. Beletelt némi időbe, míg minden visszatért a régi iramba és ő kihúzódott belőle, majd mellé feküdt és a karjaiba vonta. Jan-re nézett és akkor látta meg, hogy mosolyog. Felemelte a fejét és összeérintette a szájukat.

A szavak maguktól dőltek mindkettejükből és nem számított mekkora hülyeség, ugyanúgy csacsogtak, mint előző éjjel. Jin imádta, hogy szex után a lány ennyire nyílt vele. Még senkivel nem beszélgetett annyit, mint vele. Az idő dél felé járt, mikor kinyitották a cella ajtaját és a banda többi tagja már várta őket. Tatsuya örömmel látta, hogy minden rendben van és Jan is visszatért a számukra megszokott boldog és beszédes hangulatba.

- Jan, emlékszel még a három évvel ezelőtti estére? - kérdezte Koki, majd nevetni kezdett, mikor a lány elpirult.

Voltak dolgok, amiket még Jin se tudott és ez zavarta. Utálta, hogy valahányszor közös emlékek merültek fel két társának a lánnyal kapcsolatban, mindenki értett a fél szavakból és mondatokból, csak ő nem.

- Szeptember 8.-a. - kacsintott Koki ismét a lányra.

- Ne már! - csapott Koki vállára. - Arról én sem tudtam.

Egész ebéd alatt cukkolták egymást és ezen mindenki jól mulatott, egészen addig, míg a News vezére, Yamapi meg nem jelent. Jin morogni kezdett és a jó kedve is hirtelen elszállt. Dühösen nézett rá, mikor odasétált az asztalukhoz.

- Hello Bakanishi. Jó étvágyat.

- Volt, míg ide nem értél. - morgott Jin.

- Ugyan már, ne légy már ennyire negatív. - piszkálta Akanishi-t.

Jin mérgesen rágódott az egyik onigirin, majd ismét a másikra nézett. - Akarsz valamit?

- Nem, csak köszönni akartam. - kacsintott rá az AT-TUN vezérre. - Mikor úgy gondolta, hogy ki szórakozta magát, a lányra nézett és azonnal megismerte. - Senorita, végre téged is látlak.

- Hello, Pi.

- Jól szórakozol velük? Ha nem, mi szeretettel várunk, hisz tudod.

- Kösz, de megvagyok.

- Ha meggondolnád magad és hiányolnál, a keleti szárnyban vagyunk.

Jin morogni kezdett. Utálta, ha barátja evés közben bosszantotta, mert ezzel elvette a kedvét. Dühös volt. - Ez a rohadt Pi! Rohadtul unom, hogy ez csinálja!

- Te honnan ismered a News-t? - kezdte faggatni Junno, mire Jin is kíváncsi lett. Nem tudta mit mondjon, mert tartott attól, hogy Akanishi kiakad és azt semmiképp nem akarta.

Koki látva a helyzetet, hogy kihúzza a lányt helyette válaszolt. - Volt egy kis afférja Tegoshi-val és Kusano-val.

- Ehhhhhhhh? - csattant fel Jin.

- A két srác totál belé esett, de nyugi, csak barátok. - mondta Koki, majd beleharapott egy onigiribe.

Az AT-TUN vezéren látszott, hogy cseppet sem volt nyugodt. Ha Kusano és Tegoshi áll a lánnyal közeli kapcsolatban, akkor Yamapi-nak mi dolga lehet vele?

Közben egy pár asztallal odébb a News tagjai nekiláttak az ebédnek. Csendben ették az onigiriket, majd Yamapi végül megszólalt. - A csajotok itt van Akanishi-ékkel.

Kusano és Tegoshi szemei kikerekedtek, ráadásul egyikük majdnem meg is fulladt a szájában molyolt falattól. Hát tényleg igaz a pletyka, hogy Jan van Akanishi cellájában. Tegoshi szemeiben könnyek gyűltek és képtelen volt megállni, hogy ne sírja el magát. Nem tetszett neki, hogy lehetőségük sem volt harcolni érte, pedig tudta, hogy Yamapi mindent megtett volna, hogy hozzájuk került volna. Nem kellene szerepet játszania, lehetne önmaga és szabadon szerethetnék egymást. A könnyeit törölgette, mikor meglátta a lányt az AT-TUN-nal jó kedvűen. Bármit megadott volna, hogy legalább öt percre kettesben lehessenek.

Yamapi nem szerette így látni a két fiút, különösen Tegoshi-t nem. - Elintézem, hogy vacsora előtt vagy holnap találkozzatok, amikor Akanishi és a bandája nincsenek a közelében. - A fiúk szeme csillogni kezdett. Ez mindent megért. Tudta, hogy az AT-TUN mikor mit csinál és mikor térnek vissza a lányhoz, bár Jin-nél ezt nem lehetett tudni. Gondosan eltervezte hogyan fognak összefutni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése